Kedden délután kellemes kirándulás a 48 éves (?) G-hez Győrbe. Első randi, csevegés, aztán "táncba viszem Katát". Odaadó. Idős már, de nagyon finom. Picit bő. Még pisilne is, de ágyban már (izgatott) nem tud. Kétszer lövök.
Ez még stabil is lehet, csak kicsit messze van. Özvegy, két nagy gyermekével él Győrtől kicsit messzebb. De van üres lakása. Bevállalható.
Bár a csapodárságból még gond lesz.
Érzem. :-)
A szombat elment a gyerekekkel -- játszóház, ilyen túra, olyan túra. Vasárnapra már a fene evett. Bevásárlás (sok bolt) ürügyén már hivatásosakat is kergettem. Persze, behatárolt lehetőségekkel: a környéken kellett legyen, hétvégi műszakban. Találtam Szigethalmon egy kultúr-hangú hölgyet, aki fel is vette. (Összesen négy "jelölt" volt csak a környéken.) Nagyon kínban voltam már, de sajnos, a helyszínt megismerve végül nem mentem be. Nem "mertem" bemenni. Éjjel végül muszáj volt könnyíteni magamon. (Már teljesen becsavarodtam: az este nagy része kényszeres ismerkedéssel telt.) Persze, kínos volt így is a dolog. Két nagyobb gyerekemmel aludtam egy szobában ugyanis (nekem pedig ágy kell ehhez a művelethez). Szerencsére, mélyen alszanak....
Az azonnali sürgős dolgokat enyhítette az éjjeli megoldás, de reggel (majdnem) ott folytattam, ahol a vasárnap este abbamaradt. Otthon kellett volna délelőtt dolgoznom, de nem lett belőle, csak mánia. Végül a fürdőszobában játszottam bepi-beka dolgot fürdés előtt. Fenomenális volt, felüdített.
Ez végigvitt a hétfői napon, elég hatékonyan. Faramuci mód ez a hatékonyság kellett ahhoz is, hogy keddre megszervezzem a szobát. P-vel volt első randevúm. Tipikus "csapda" az ilyen szétesett napokon, hogy nem tudok még tenni sem, előre sem szervezni. Mármint a "megoldás felé" sem.
Kedden a délelőtt jól telt. A hétfői könnyűség és a délutáni találka jegyében. A találka jó volt. P kicsit "agresszív" talán, de jó kellemes. S sikerült "produkálnom" is. Szerencsére jól és könnyen élvez. Sokszor sikerült "megcsinálnom" (ahogy ő is mondta -- ízlelgetem ezt a szót). Elismerését talán már azzal is kiváltottam, hogy elsőre nadrágon keresztüli (smacizással -- mindkettőnk farmerben volt) kielégítettem. Furcsa volt, hogy kvázi "úgy kellett engedélyeznem", hogy igenis merjen elmenni. Mert, hogy nem ciki, én örülök neki, ha megtörténik.... Kellemetlen mellékhatás csak annyi volt, hogy ez az attrakció kis felületen véresre dörzsölte a makkomat, ami rettentően csípett később, pláne szopáskor. De azért helyt álltam és kellemes is volt. Sokat cigiztünk, beszélgettünk. Megtudtam például, hogy férje részéről sokkolja, hogy egy gyógyszer miatt, bár feláll a farka, nem tud elélvezni. Úgyhogy ezután nem tartóztattam magam annyira. :-) Kétszer mentem el. Egyszer kefélés közben, egyszer a szájába....
Másnap reggel Flax-nál kezdtem. Jó volt, mint mindig. Csak a tegnapi makk-heg kísértett még mindig. Meg azért 24 órán belül picit sok is volt, de bírtam. Kétszer volt meg, mint általában. Ugye, ez 24 órán belül 4 lövés... Mit mondjak, aludtam volna utána, de nem lehetett. :-)
Viszont ez elég volt ahhoz, hogy utána jól legyek pár napig. Még aznap délután találkoztam B-vel. Első randevú, beszélgetős. Minőségi csaj, ínyenc falat. Jó is volt, hogy nem voltam kínosan, görcsösen kanos. Megmaradtunk csillogó szemeknél, intelligens(en nyílt), őszinte beszélgetésnél. A végén pici kézfogónál. (Mint írta, imponált neki. S azóta is kulturált, picit lassúdad levelezés. Istenem, ezt a nőt AKAROM. Kifinomult, szép. Még be is pisilne, bár nem csinált még ilyet...)
Közben picit meg is fáztam. Ez előfordul a hosszú szeretkezések alkalmával. ;-) Ez gyengített, sok alvással. Ez nem jó, bár az alvás igen. Meg segít "uralkodni" is. Mármint, magamon. De legalább volt okom lemondani a szentesi futórandit Boszival csütörtökön. Jó lett volna, de nem volt reális.
Pénteken még bírtam, de már nehezen. Rettentő levelezés volt - pláne, hogy találtam B mellé egy kifejezetten (be)pisilős csajt a Pixie-n. Legalábbis, annak mondja magát. Bár azért van furcsaság és hárítás... A fene se tudja. Azért volt egy maszti, bekkel, azt hiszem. (Furcsa, nem emlékszem.)
Szombaton már újra pörgés és levelezés, "ismerkedés". Mánia-előretörés. Szerencsére, elég sok fix program volt ahhoz, hogy valamit haladjak is. Pixis pisilőssel távirányításban betétbe pisiltem. (Persze, kicsorgott.) Ki is vertem. Alvás után. Betegséges dolog. Kellemetlen, de kellett.
Aztán vasárnap még ébredés után kiverés. Erőltetni kellett. Nem volt ingerenciám, de tudtam, nem bírnám végig a napot nélküle.
Most itt a hétfő. A délelőttöt a szervízben töltöm. Telefon és valamennyi mail. Szervezés. Már rajtam a görcs és a mánia, millió új "ismeretség" és "lead" -- tegnap is, szombaton is, ma is. Persze, megint szervezetlenül "fordulok rá" a hétre. Azért igyekszem. Holnapra lenne egy győri út (első tali), de a munka összeesküdni látszik ellenem. Szerdára Mirázst írta elő magamnak. Csütörtökön talán Piros megint. De nincsenek ezek még lefixálva, sajnos.
A szerda aztán -- "Miklósi Kingára" gondolva -- jól, a munka jegyében telt. Többször eszembe jutott szűk, kislányos puncija és talán egy maszturbó mellett, hatékonan letudtam a napot. A délutánt-estét megbolondította, hogy képbe került Anna. Egy képet küldött a gmail-re, ahol a múltkor már letiltottam, hogy ne lássuk egymást. (Ő távoli és hosszú történet.) A szingapúri "hajó a háztetőn" épületről. Meglepetésemre beszédbe elegyedtünk. Válaszolt és még a kétértelmű, fülledt megjegyzéseimet is vette. Odáig jutottunk, hogy majdnem meglátogattam még aznap este. A józan ész, persze, azt diktálta, hogy ne induljak el 18-19 óra körül Dél-Budáról Gödöllő mellé, de játszottam a gondolattal. Meg ingerenciám is volt -- ha nem lett volna hétfőn a profi segítség, biztosan nem tudok ellenállni.
Aztán végül formálisan azon bukott meg a dolog, hogy hazajöhet a nagyfia, én meg nem vállaltam, hogy becsukott ajtó mögött "sunnyogjunk". Megállapodtunk viszont egy péntek délutáni meccsben, bár nem nagyon hittem benne. Főleg, hogy délutánra és estére is programom volt már.
Csütörtökön be voltam osztva (munkaügyben), ezért sok esély semmire nem volt. Azért egy futó maszti belefért, hogy szinten tartson, meg a péntek reménye. Az esti programot (PUF30 koncert) lemondta barátom, a délutánit (gyerek sportügyeinek intézése) meg belepréseltem a csütörtöki napba.
A péntek viszont már az erős várakozásé volt. Ágyékom fájón lüktetett szinte -- de tényleg, olyan érzékeny-feszülés volt a golyóimban, hogy ihaj. Ahogy közeledett a délután, jöttek a távolító üzenetek, sms-ek. (Persze, jut eszembe, előtte meg vele együtt, délelőtt a stressz és szervezés.) Először, hogy nála nem jó. Aztán, hogy ahova a III. kerben mentünk régen, a motel, az nem jó, színvonaltalan. Lett tehát néhány autóból internetezés, meg telefonálás. (Ugye, se otthonról, se munkából nem lehet ilyet intézni.) Végül találtam egy elfogadható és mégis megfizethető szintet: egy hajót a Dunán, a Római parton. Akkor jött, hogy előtte inkább találkozzunk egy kávéra a Csillagvárban. Jó....
A kávézóban hideg volt. Nem látszott reagálni rám és a dolgaimra. Magamban le is mondtam a dologról (és örültem, hogy a szállót nem fizettem ki előre). Azért a vécéről jövet megérintettem és a lába közé nyúltam. Nem tudom, ez hatott-e, de amikor a parkolóban elbúcsúztam, váratlanul azt mondta, próbáljuk meg.
Az "ügy" jó volt -- ő sokszor sóhajtozta, hogy nem emlékezett, hogy ilyen veszettül jó. Bár az idő elment, ezért rövid lett. Meg nem is lett azért frenetikus, mint egykor szokott. Bénáztam kicsit, meg "tele is voltam". Végül így csak egyszer mentem el, s akkor is rosszkor. Mert ugyan ő már "előttem volt" legalább eggyel, épp a nagyjelenetet, a mega-orgazmust építette, amikor -- több perces "küzdelem", ellenállás és minden mentális-fizikai technikám ellenére -- elszálltam. Állítólag fél másodperccel a csúcs előtt. (De gumi, persze, nem volt, csak a táskában, ezért nem maradhattam...)
Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatás. És milyen.
Még annyit a Miklós 15-ös helyszínről, hogy anno egyik szende barátnőm lakott ott, abban a lépcsőházban. Még szende 20 éves koromban. Többször meglátogattam szüleinél, s ártatlanul beszélgettünk. Megnéztem, az apja neve még mindig ki van írva a levelesládán, pár emeletre a találkahelytől.
Végül a professzionális megoldás mellett maradtam hétfőn. Kis idő azért elment a választással -- az ismert, kipróbált segítők nem voltak elérhetők. Így válogattam, megszállottan -- sose jó ez.
Aztán végül Kinga mellett döntöttem. Elsősorban helyi szűrés alapján: praktikus okokból maradtam a III-ik kerületnél. Kinga ismeretlen, új szereplő volt. Második, vagy harmadik jelöltem volt (előtte már megállapodtam mással fél 7-ben, masszázst is akartam, ezért a masszírnők közt kerestem, de ő csak kézi és orál befejezést vállalt). Kinga ellen szólt, hogy a Miklós 15. címet már jól ismertem: diszkrét, profi, de mégiscsak "hivatalos" hely. DE végül lemondtam a masszázst, mert a behatolás elengedhetetlen volt.
Végül nem bántam meg a döntést. Odaadó, korombeli bár, de ahhoz képest csinos, finom, szőke darab. Kedves, bár arcra egyszerű, lehetett beszélgetni. Felüdültem.
A másnap (tegnap) intenzív munkával telt, reggel 9-ces indulással, és este 10 körüli hazaérkezéssel. Nem bírtam volna ezt a hajtást és koncentrációt másképp.
Éjjel azért forgolódtam még, de egy maszturbó levezetett és álomba oldotta a helyzetet.
A fesz kivan. Avagy: BASZNI AKAROK. Kulturáltabb formában: https://www.youtube.com/watch?v=zDX4CQZ2ND8
Persze, számítottam erre. 4 nap családi, nyaralóbeli összezártság után ez várható volt. Különösen, hogy előtte négy napig sem sikerült semmi. Csak ráizgultam, kerestem és szerveztem. Csak rosszabb lesz tőle. A négynapos ünnepen végül egy önkieg lett, aranyat ért, de nem oldott meg mindent. (Vagy semmit. :-P) Aztán a családi négy napba is csak egy maszturbó fért bele. Az is kellett, de csak felaljzottabbá tett utána hétfőn, az első munkanapon.
Tudtam, hogy baj lesz. Az egész délelőtt (1-ig) elment azzal, hogy szervezni próbáltam, kerestem. Hiába van 15+ jelöltem, akik közül legalább 10 "aktuális", persze, semmi nem sikerült. Azért nem nagyon lehet senkit azonnalra leakasztani. Aggasztóbb, hogy a hétre se nagyon. Megint az van, hogy mindenki (már 4-en!!) a jövő héten ér rá. Nehéz lesz leszervezni. Még ha megint extrém leszek is és minden napra egy mesét játszok is, akkor is ott lesznek az ütközések. (Hogy a munkáról ne is beszéljek!) Meg aztán, a végén már nem fogom bírni.
Kínomban, persze, "felszedtem" megint 3-4 jelöltet, de ezek is elcsihadnak majd. Meg hát, azonnalra ez meg végképp nem megy. Teljesen rápörögtem, rákattantam viszont a dologra, szinte katatón módon. S ez baj. Végül egy fürdőszobai bekakk, kiverés enyhített, így el tudtam indulni. Bevásároltam, elintéztem egy-két dolgot, meg végigtelefonáltam az utat a munkába, de a fókusz kb. eddig (addig) tartott. Már megint az oldalakon, fenn....
Nem lesz ez így jó. Már a kurvákat nézem. Mert valami kell. De azzal legalább nem kéne elbaszni megint órákat, hogy válasszak. Nézegessek.
